A túlposztoló szülői magatartás hatásai
Ezeket érdemes átgondolni, mielőtt az internet világa beszippantaná szülőként
Mielőtt gyermeke megkapná első saját mobiltelefonját, jó eséllyel már rendelkezik online jelenléttel – hála azoknak a kedves babafotóknak, amelyeket Ön megosztott a Facebookon vagy az Instagramon.
Sharenting – amikor a szülő túl sokat oszt meg
A sharenting (a „share” és „parenting” szavakból összevonva) olyan szülői magatartást jelent, amikor valaki tudatosan vagy ösztönösen digitális fotóalbumokat hoz létre gyermekéről – akár még a megszületése előtt is. Ez a túlzott online jelenlét a magyar nyelvben leginkább „túlposztolásként” írható le.
Ide sorolható minden: az első ultrahangfelvételek megosztása, a babaváró fotósorozatok publikálása, sőt még az is, ha valaki már a születendő gyermeke számára létrehoz egy e-mail fiókot.
A gyermekvárás örömteli és természetes időszak, és önmagában nem probléma, ha időnként egy-egy kedves családi pillanatot megosztanak az ismerősökkel. A túlzott posztolás azonban messze túlmutathat az ésszerű határokon.
A „sharenting” kifejezés először 2012-ben jelent meg a Wall Street Journal egyik cikkében, amely a túlzott szülői posztolás káros hatásaira hívta fel a figyelmet. A szakértők szerint komoly következményekkel járhat, ha a szülő – kellő megfontolás nélkül – tesz közzé gyermekéről „cukinak” tűnő tartalmakat.
A pszichológusok figyelmeztetnek: gondolja át digitális lábnyomát!
Amíg a gyermek kicsi, talán nem is tudja, hogy a világhálóra került az első foga, a bilizés örömteli pillanatai vagy az a vicces baleset az új kismotorral. Később viszont – amikor már közösségbe kerül – ezek a képek akár csúfolódás alapját is képezhetik. A babafotók posztolása gyakran csak a jéghegy csúcsa.
Fontos tudni, hogy a sharenting nem csupán a közösségi oldalakra való posztolást jelenti. A jelenség magában foglalja azt is, ha a szülő saját eszközeinek – például telefonja vagy számítógépe – képernyőjét díszíti a gyermek számára kínos képekkel.
Gondoljon csak bele: ezeket az eszközöket bárhol használhatja, és egy óvatlan pillanatban akár idegenek is betekintést nyerhetnek gyermeke intim pillanataiba. Vannak szülők, akik gyermekük nevét vagy kiskori arcképét is tetoválás formájában viselik a testükön – ez egy kamasz számára már komoly szorongást is okozhat.
Az adatok védelme nem játék
Súlyosan árthat az is, ha a szülő adatokat gyűjt gyermekéről, majd azokat másokkal is megosztja. Tipikus példa, amikor a gyermek beteg, és a szülő az arca állapotáról (például aknékról) készült fotókat, illetve orvosi leleteket posztol, tanácsokat kérve online közösségektől.
Murphy törvénye alapján, ami megtörténhet, az meg is történik: ha egy kamasz tudomására jut egy ilyen poszt, nem csupán a szülővel való kapcsolata sérülhet, de önértékelését is mélyen befolyásolhatja.
Ezért is kiemelten fontos, hogy minden szülő tudatosan mérlegeljen, mielőtt azonnal cselekedne a posztolási kényszer hatására.
A gyermekek online jelenlétének veszélyei
A gyerekekkel kapcsolatos képek és információk online megosztása számos, sokszor nem is sejtett veszélyt hordoz.
Pedofil tartalomgyűjtők, adathalászat és visszaélések
Valóban, létezik az a kockázat, hogy nyilvánosan megosztott gyermekfotókat pedofil személyek mentenek el. Ugyanakkor ha csak ez lenne az egyetlen indok az online visszafogottság mellett, akkor egyetlen fényképet sem lenne szabad megosztani – és ez természetesen irreális elvárás lenne.
A veszélyek között említhetjük a gyermekrablást is, amely – bár rémisztő gondolat – a kutatások szerint csak elenyésző számban hozható összefüggésbe az internetes túlposztolással.
Sokkal reálisabb fenyegetést jelentenek az internetes fiókok feltörései. A gyerekek online tanulási felületei is célponttá válhatnak, hiszen onnan olyan érzékeny adatok is kinyerhetők, mint például TAJ-szám, lakcím stb. Előfordult már, hogy így vettek fel hitelt egy gyermek nevére, vagy használták fel az adatokat betöréshez.
Az adathalászok sem válogatnak: ugyanúgy megszerezhetik gyermeke telefonszámát, e-mail címét, mint az Önét. Ezeket az adatokat értékesítik, és gyermekét akár kellemetlen hívásokkal vagy számára irreleváns, kínos ajánlatokkal kereshetik meg.
A túlposztolás pszichológiai hatásai
A gyermekekről készült képek és információk megosztása hosszú távon a gyerekek lelkivilágát is befolyásolhatja – még akkor is, ha ma még nem látjuk ennek minden következményét.
Egy digitális korszakban élünk, amelyben a közösségi médián felnőtt generációk már maguk is szülővé váltak. Bár sok megosztott fotó ártalmatlannak tűnhet, a gyermekek gyakran hozzájárulásuk nélkül jelennek meg az interneten. Ez a jelenség hosszú távon érintheti az önértékelésüket, a magánélethez fűződő jogérzéküket, sőt a szüleikbe vetett bizalmukat is.
Egyes kutatások szerint az állandó megosztás identitászavarhoz is vezethet. Egy kamasz számára kínos lehet, ha a gyermeki „csínytevések” nyilvános emlékként keringenek róla az interneten.
Képzelje el: szeretné, ha gyermeke egyik régi „bakijáról” mém készülne, amely vírusszerűen terjed az interneten, és csúfolódás tárgyává válna? Aligha.
Mikor és hogyan álljunk le a posztolással?
Nincs pontos életkor, amely után automatikusan abba kellene hagyni a posztolást. Sokkal inkább a tiszteletteljes és felelősségteljes szülői attitűd a mérvadó.
Minden gyermek más: van, aki örül, ha látja magát a közösségi oldalakon, más pedig kifejezetten kellemetlenül érzi magát ettől. Egy visszafogottabb gyermek például lehet, hogy nem szeretné, ha a ballagásáról 30 képet osztanának meg – de talán egyet elfogad, ha ez a szülő számára valóban fontos.
Fontos tehát, hogy mindig kérjék ki gyermekük véleményét. Meg kell adni nekik a döntés jogát, sőt, akár a vétójogot is, ha egy megosztás számukra kellemetlen lenne.
Egy tiszteletteljes hozzáállás a gyermekek részéről is nagyobb együttműködést eredményez – és segít megelőzni a félreértéseket, sértődéseket és érzelmi távolságot.
Rendben van a szülői posztolás – vagy sem?
A túlzott posztolásnak gyakran rossz a megítélése, mégis lehetnek előnyei is. Gondoljunk csak például a karantén időszakra, amikor az online jelenlét volt az egyetlen módja annak, hogy a rokonok és barátok kapcsolatban maradhassanak.
A kisgyermekes szülői lét gyakran magányos és megterhelő is lehet. Egy-egy poszt segíthet abban, hogy az édesanya vagy édesapa úgy érezze: nincs egyedül. Egy támogató hozzászólás, tanács vagy sorstársi biztatás ilyenkor sokat jelenthet.
Vannak olyan helyzetek is – például betegséggel élő gyermekek esetében –, amikor a megosztások közösségi összefogást, támogatást generálnak. Ilyenkor a nyilvánosság ereje valóban pozitív célt szolgál.
A szülői posztolás tehát nem fekete-fehér kérdés. Tudatossággal, megfontolt döntésekkel és gyermekünk érzékenységének tiszteletben tartásával azonban elkerülhetjük a legtöbb kockázatot.
Zárszóként: kattintás helyett élményeket gyűjtsön
Amíg gyermekei kicsik, érdemes a telefon kamerája helyett a közös élményekre, játékokra koncentrálni. A gyerekek hosszú távon az együtt átélt érzésekre és pillanatokra emlékeznek – nem a filterekre vagy a lájkok számára.
Az emlékeket érdemes egy biztonságos helyen – például egy külső merevlemezen – tárolni, hogy később együtt lehessen őket felidézni.
Játszanak minél többet együtt. Mert játszani jó!
