Tippek a kudarctűrés gyerekkori fejlesztéséhez
Az Ön csemetéje is nehezen viseli, ha nem úgy sikerül valami, ahogy eltervezte? Nem szeret veszíteni a játékokban, megsértődik, ha rászólnak az oviban. Az sem jó, ha Ön segít neki valamiben. Vagy éppen egy világ dől össze benne, ha rossz jegyet kap. Ha ezek az állítások igazak rá, akkor szeme fénye minden bizonnyal alacsony kudarctűrő képességgel rendelkezik. De ezt néhány egyszerű módszerrel könnyedén fejlesztheti.
Ebben az írásunkban adunk néhány tippet, hogyan támogathatja kicsik és kicsit nagyobbak kudarctűrését, hogy ne jöjjön el a világvége, ha nem sikerül valami. Bár gyerekekről írunk, elképzelhető, hogy a saját életlre vonatkoztatva is hasznos sorokat olvashat, mert felnőttként sem mindig egyszerű kezelni a kudarcot.
A kudarc, mint tapasztalat és tanulási lehetőség
A kudarc és a sikertelenség az élet része, mert nélkülük a sikereket sem értékelnénk annyira. Teljesen természetes, hogy mindannyian megéltünk már kisebb-nagyobb nehézségeket, olyasmiket is, amik hosszútávon befolyásolták a hétköznapjainkat, és mind adtunk/ adunk valamilyen választ a kudarcokra. Felnőttként, több tapasztalattal, valószínűleg jó néhányan képesek vagyunk emelt fővel veszíteni, de gyerekként ez nem olyan egyszerű.
Biztosan emlékszik olyan eseményekre a gyerekkorából, amik rosszul estek, vagy amiket sikertelenségnek egyenesen káosznak, katasztrófának élt meg. Sőt! Még az is lehet, hogy csemetéje éppen ugyanígy reagál ezekre a szituációkra. Sír? Dühöng? Hisztizik? Otthagyja a feladatot? Szándékosan mindennek az ellenkezőjét csinálja? Netán szomorúan magába zuhan? Nem kell aggódni! Ez teljesen normális válasz a kudarcra. Ám abban segíthet, hogy később könnyebben túltegye magát rajta. Felnőttként pedig, mint tapasztalatot könyvelje el azt, ha valami nem sikerül. Mert a kudarcban rengeteg mód rejlik a fejlődésre, tanulásra és az ismételt nekifutásra.
Ahogy Henry Ford mondta egyszer:
„A kudarc csupán egy lehetőség az újrakezdésre. Csak éppen okosabban.”
Első lépésként azonban fontos hangsúlyozni, hogy a kudarctűrés és kríziskezelés tanulható és a gyerekeknek is megtanítható. De mégis hogyan?
Mutasson példát
Szülőként szeretjük azt hangoztatni gyermekeinknek, hogy emelt fővel bölcs dolog veszíteni, és a veszteség is lehet egyfajta jutalom, igaz? Azonban, ha mi magunk is nehezen viseljük a kudarcot, akkor üressé válnak a szavaink. Mert csemetéink nem meghallgatnak, hanem figyelnek minket. Vagyis sokkal több mindent szűrnek le abból, ahogyan viselkedünk és cselekszünk, mint abból, amit mondunk. Így elsőként nem árt magunkat is megedzeni.
Szóval, ha nehezen viseli a sikertelenséget, jobb, ha őszintén beszél erről szeme fényének. Mert, ha idejében ráeszmél arra, hogy a felnőttek, köztük anya és apa sem tökéletesek, a válláról máris óriási teher hullik le. Így rögtön jobban fogja kezelni azt, ha nem megy neki valami, és többre értékeli azt, ami viszont igen.
Játékokkal a kudarctűrő képességért
Talán nem meglepő, hogy rengeteg olyan játék létezik, amely segíti a kudarctűrő képesség elmélyítését. Az erről szóló mesék vagy a bábozás is remek társ lehet, ám kifejezetten jó eszköznek bizonyulnak erre a különböző társasjátékok, mert ott jelen van a móka, a kacagás és egy út, amit be kell járni.
Ám mielőtt nekifognak ennek, nem árthat erősíteni kapcsolatukat olyan tevékenységekkel, amik mindenkit szórakoztatnak, mert ezáltal a rohanó hétköznapok során is érezhetik, hogy bármi történik, egy családba tartoznak.
Menjenek például sétálni, hintázzanak a játszótéren, látogassák meg a nagyszülőket, építsenek bunkert vagy süssenek finom süteményt és lepjék meg vele anyát, apát vagy a nagyobb testvéreket. Esetleg tartsanak egy családi fotóalbum nézegetős estét vagy hívassanak elő friss fényképeket és készítsenek egy új albumot a legszebb pillanataikból. Ezek a dolgok mind-mind erősítik Önöket, stabilitást adnak a hétköznapoknak és növelik az érzelmi biztonságot is.
Persze ezeket a tevékenységeket és programokat akkor is megismételhetik, ha már jobban összecsiszolódtak. Sőt! Ha rendszeresen időt szánnak erre, az csak még jobbá teheti a kapcsolatukat. Ám, ha úgy érzi, hogy stabil a kötelék, máris jöhetnek a kudarctűrést erősítő játékok.
Társasjátékok, ahol mindenki győz vagy nincs kifejezetten győztes
Ilyen szuper játék lehet a közös toronyépítés (ahol előbb-utóbb biztosan ledől a torony) vagy a történetalkotós társasok, például a storykockának az a változata, ahol közösen kell mesét alkotni a kidobott szimbólumokból. Vagy akár a Twister Junior. De, ha alapul veszik a Jenga játékot, ám módosítják a szabályokat és segítik egymást – vagyis nem ellenfélként, hanem egy nagy csapatként működnek együtt – akkor a torony ledőlése, mint kudarc rögtön könnyebben emészthetővé válik, mert közös az öröm, de a vesztés élménye is.
Csapatalkotós társasjátékok
A következő lépés a kudarctűrés elmélyítésében az a szint, amikor már nem egyetlen csapatot alkot mindenki, hanem két csapat áll egymással szemben, és a játék végén az egyik nyer, a másik pedig veszít. Itt már egy fokkal nehezebb feldolgozni a kudarcélményt, de a csemete még mindig nem egyedül birkózik meg vele, hanem a társaival együtt. Ilyen klasszikus társas például az Activity.
Játék, ahol egy győztes van
Amikor a gyerkőcök már jobban viselik a közös veszteséget, szépen lassan át lehet térni az olyan játékokra, ahol csak egyetlen győztes van. Hogy itt is a klasszikusokat említsük, nagyszerű segítség a Monopoly a Cluedo Junior vagy az UNO kártyák. De bármelyik másik társasjáték is teljesen megfelel. A lényeg, hogy olyannal játsszanak, amit a gyerkőc szeret.
A közös időtöltés, mint öröm
Habár ezek a játékok rengeteget segíthetnek a kudarctűrő képesség növelésében, a dolog nyitja az, hogy minden helyzetben mutassa ki gyermekeinek, számíthatnak Önre. Vagyis, ha mindent megtesznek az adott eredményért és odateszik magukat, szépen dolgoznak, Ön értékelni fogja a munkát és az eredményt, akkor is, ha az éppen nem fényes siker.
A társasjátékokat ennek megerősítésére érdemes fesztelen hangnemben, nyugodt körülmények között játszani. Fontos, hogy mindig éreztesse a szeretetet, és sose élezzw ki azt a helyzetet, amelyben gyermeke vesztett.
Legyen a hangsúly az együttléten és a minőségi egymásra figyelésen. Hiszen ezzel lehet igazán támogatni a kudarctűrést.
